Közönségtalálkozó

Krisztina (Für Anikó) körül egyre sötétebbé válik a világ. A látása menthetetlen. A boldogsága talán még nem az. De ehhez nagy szükség van a fiára (Vilmányi Benett), akinek a segítsége nélkül nem tudja berendezni az új életét. Csakhogy Máténak éppen gyereke születik, a felesége pedig külföldre szeretne költözni. A srác majd kettészakad: az anyja egyre jobban ragaszkodik hozzá, ő pedig egyre jobban ragaszkodna az új családjához. A helyzet megoldhatatlan. És ők megpróbálják megoldani. A nagyszerű színészeket felvonultató, bensőséges hangulatú, keserédes film szerethető karaktereiből a nehézségeik ellenére is árad a kiolthatatlan derű.

A TransCanada Ultra című dokumentumfilm a komáromi vasember, Szőnyi Ferenc elképesztő, 12 500 kilométeres kanadai küldetését mutatja be, amelyet 45 nap, 3 óra és 14 perc alatt teljesített – ezzel világrekordot döntve.
A film végigkíséri az utat a Yukon hegyeitől egészen az Atlanti-óceán partjáig: a fagyos hajnaltól a forró napsütésig, a medvék és farkasok földjétől a végtelen országutakig. Egy emberi történet a határok feszegetéséről, a hitről, a kitartásról és a soha fel nem adásról.

Henrik (Nagy Márk) vendégként érkezik a Szentiványi család kastélyába egy ünnepi vacsorára; ám valódi szándékait csak a barátnője, a család legfiatalabb lánya (Mészöly Anna) sejti. Az építőipari oligarchacsalád több generáció óta (Cserhalmi György, Alföldi Róbert, Tenki Réka, Lengyel Tamás, Hay Anna) a legfelsőbb politikai és gazdasági körök meghatározó szereplője, és könnyen lehet, hogy ebben a különös játszmában már több lépéssel Henrik előtt járnak. Az este során napvilágra kerülnek a múlt bűnei, és Henrik számára is kiderül, hogy az ember bűntelen lehet, de ártatlan soha.

Sári otthonát a néptánc szeretete tölti be, mióta szülei a rendszerváltás évében rátaláltak erre a budapesti villára. A falak között azonban gyerekkora óta kísértenek a ház sötét titkai. Amikor szembesül vele, hogy édesapja többé már nem fog megszólalni, beleveti magát a múlt kutatásába, hogy feltárja otthonának kimondatlan történetét. Nyomozása végül a kollektív emlékezet mélyen személyes és politikai vizsgálatává válik, amely messze túlmutat Magyarország határain.

A KÉK NAPSUGÁR dokumentumfilm Pietrelcinai Szent Pio atya gondolatát – „Szeretni kell, szeretni... és semmi több nem szükséges.” – állítja középpontba, és fekete-fehér képi világán keresztül enged betekintést autista, Down-szindrómás és fogyatékkal élő fiatal harcművészek őszinte, szeretettel teli közösségébe. A film érzékenyen mutatja meg, miként találkoznak és olvadnak össze különböző világok a közös küzdelemben, nevetésben és a feladás nélküli kitartásban.