A tizenhárom perces kisjátékfilm főszereplője Zoli, 25 éves mentőápoló 1956. október 23-án a Markó utcába tart, a Központi Mentőállomásra. Nem vették fel az orvosi egyetemre, ezért beállt orvossegédnek a mentőkhöz. Ezen a napon éjszakás, műszakot cserélt, hogy több pénzt keressen, szeretné megkérni barátnője kezét. Magával hozta a régi családi gyűrűt, hogy munka után majd Borihoz megy. A Mentőállomás pihenőjében többen várakoznak, a tüntetések miatt mindenkit behívtak szolgálatra. Egyik pillanatban a telefonközpontos siet be, hogy a Rádió előtti tüntető tömegbe lőttek, sok a sebesült. Zoli, Fellegi doktor és Hegedűs, gépkocsivezető
egy sérülthez sietnek, akiről bár kiderül, hogy ávós, megmentik. A Mentőkórház pincéjében ideiglenes kórtermet rendeznek be, ide hozzák a sebesülteket. Október 24-én a parlamentnél rengeteg a sérült, akiket a mentőkórházba szállítanak. Zoli az öltözőszekrénye előtt áll, újra előveszi a gyűrűt, gondterhelten néz maga elé, majd úgy dönt, még marad. Október 25-én Zoli, Fellegi, Hegedűs a Bajza utcába tartanak, ahonnan lőtt sérültet jelentenek. Az utcák kihaltak, kijárási tilalom van, hirtelen egy géppuskasorozat töri meg a csendet. A kocsira lőnek. Hegedűs félre rántja a kormányt és megáll. Mindannyian kiugranak a mentőből és feltartott kézzel az egyik közeli kapualj felé indulnak, amikor egy újabb géppuskasorozat eltalálja őket.
Hegedűs a kocsi oldalának esik, Zoli és Fellegi az úttestre zuhannak.